Interjú Sterling Lorence Mountain bike fotóssal

Sterling Lorence profi mountain bike fotós, az egyik legnagyobb név a szakmában, akinek igazán emlékezetes pillanatokat köszönhetünk. A BikeRadar tudósítója, Callum Jelley feltett néhány kérdést az objektív mögött álló Sterlingnek.

Egy egész napot töltöttünk fotózással és biciklizéssel a mountain bike Mekkájában, Whistlerben. Már sokszor fotóztál itt. Nem nehéz mindig egy új nézőpontot találni a világ egyik leggyakrabban fotózott mountain bike helyszínén?
       – Bár sokszor fotóztam itt már ezelőtt, mindig lehet új szemmel nézni a dolgokat és találni egy új nézőpontot, szóval ez mindig szórakoztató.
North Shore-ban születtél és nőttél fel. Ez hogyan befolyásolt téged és a munkásságodat?
       – Két része van a válaszomnak. Először is, ahogy a mountain bike-ozás fejlődött Shore-ban, úgy fejlődtem én is, mint fotós. Tudtam, hogy ennek a műfajnak van jövője, és nem csak egy múló hóbort. Ráadásul, ebben az egész fejlődési folyamatban nőttem fel, és büszke voltam arra, hogy honnan indult és hová jutott a freeride. Másrészt, az én szerepem ebben az volt, hogy a legelső pillanatokat megörökítsem Shore-ban és eljuttassam a nemzetközi mountain bike szcénába, ami aztán berobbantotta az egész műfajt.
Tudom, hogy szeretsz biciklizni és szereted a hegyeket is, szóval melyik a fontosabb neked – a hegyek vagy a bicikli?
       – Azt kell mondanom, hogy a hegyek. Nagyon szeretem az erdőket is, átsétálni rajtuk és nézni a különféle fényeket és a fákat, és azt, ahogyan mindez hatást gyakorol a környezetünkre és a hangulatunkra.
Melyik a kedvenc időszakod a fotózáshoz?
       – A kedvencem a köd, amely North Shore-ban honol egy kiadós eső után, mert nagyon különleges hatást hoz létre, amely csak rövid ideig tart; igazán izgalmas képeket lehet így készíteni. Ez olyan, minta a vadászat: el kell kapni a pillanatot, amikor a biciklisek, mint egy árnyék, bukkannak fel a homályban.
Ki a kedvenc biciklised?
       – Rengeteg nagyszerű biciklis van, akivel szeretek dolgozni, de talán The Kid-et mondanám (Thomas Vanderham), mert ő nagyon keményen dolgozik, mégis hihetetlenül laza a nyeregben, illetve Cam McCaul, aki mindig tele van pozitív energiával. Sokszor nekimegy a falnak, de addig próbálkozik, amíg el nem éri, amit akar.
Hagyományos film vagy digitális fotó?
       – Jelen pillanatban digitális fotós vagyok. Leginkább azért, mert így rögtön láthatom az elkészült képet, és én úgymond kereskedelmi fotós vagyok, ezért a digitális sokkal hatékonyabb számomra, mint a film. Ha csak művészetből fotóznék, biztos sok hagyományos filmet is lőnék.
Szenvedélyes biciklis vagy egyben. Milyen hatással van ez rád, amikor a lencsén át nézel erre a sportra?
       – Egyszerűen minél többet biciklizem, annál többet látok meg belőle. Ez által kreatívabb szemmel nézek a játékra. Megtanít arra, hogyan adjam át egy kompozícióban, amit egy biciklis tesz vagy érez az adott pillanatban. Ha bármilyen okból abba kellene hagynom a biciklizést, sokkal nehezebb lenne olyan képeket csinálni, amilyeneket valójában szeretnék, szóval a kettő együtt sokkal kreatívabbá tett.
És a kérdés, amire mindenki, aki dolgozott veled, szeretné tudni a választ: milyen nehéz a fotóstáskád?
       – Körülbelül 6-12 kg, attól függően, hogy épp mit és hol fotózom. De amikor viszem a széles látószögű objektívet is a hátamon, akkor nem biciklizem túl messzire, az biztos!
Mentél már valaha minimális felszereléssel?
       – Nagyszerű dolog így arra ösztönözni magad, hogy még kreatívabb legyél, de úgy gondolom, mindegyik objektív egy külön perspektíva. Talán nem határolom be magam eléggé, de nem akarok semmit elmulasztani.
Végezetül, mi lenne az álom fotóshelyszíned?
       – Új-Zéland, mert ott még nem jártam. Nagyon szerencsés vagyok, mert a fotózás és a biciklizés révén rengeteg csodálatos helyre eljutottam a világon.

Forrás: BikeRadar
Fordította: Landauer Dóri